Télutó*
Jégbontó hava
Még zord a tél, még „nyit” a jégvirág,
vizek hátára jégpáncél feszül,
a vad hideg még szorít cefetül,
és jégbilincstől roskadnak a fák.
A téli éjbe víg kacaj vegyül,
mert idebenn már vár egy más világ:
itt karnevál zeng, tarka társaság
táncol, tréfál, és egymásért hevül.
Majd csendesedve, tavasz reménye
villan elénk a jégbontó napon,
mert hoz Mátyás — ha nem talál — jeget,
de ha talál, hát itt a kikelet.
A bundát, kucsmát otthon hagyhatom,
ha a Nap Halak jegyébe lép be.
Kisszőlősi Szánthó Lóránt
*Február, régies magyar neve.
Olvasóink szives figyelmébe ajánljuk először közölt szerzőink;
Kemény János, Ligeti Éva, Markovich Vanda és Jeney András verseit.
