SZARVASOK
CSILLAGÁNÁL
lehullt agancsaink nyomán
kereste hangunkat a mester
mi meg élést kerestünk
napok óta zúzmarás ködben
elfeledtük a málét
a tőgymeleg sajtárok felborultak
tejszagú macskák óriás szeme
várt ránk minden vadkörtefánál
pedig kilencen voltunk
kiénekelt a falu
a lányok bogánccsal dobáltak
s jókomáink szemében is
láttuk előkerül a bicska
***
vétkeztünk nem emlékszünk
a kecskepásztor móc volt
mondta keres a mester
kilencünkből vagy egyet
valami masinával
agancs ágakat hagytunk
alkalmast kés nyelének
a fenyves rádión szólt
kimenőnknek is vége
a pópa megbocsájtná
még hallatszott a ködben
de kár tudtuk a szóért
havason éjszakázunk
***
elfeledtük a málét
hozzászoktunk a vad gumókhoz
rákaptunk bódító gyökerekre
nem emlékszünk a tűz milyen volt
nincs emlékünk anyánk arcáról
apai kézzel semmi dolgunk
***
hideg meleg
Szavak emléke
évek tobozok havak hullnak
bőrünkön érezzük hideg
szemünkkel tudjuk holló
felhők tartják a messzi csúcsot
minket egyszeri átváltozás tart
vétek és egyszeri példa
hideg meleg
szavak emléke
de a karámot emlékezetből rakják
s dőlnek a fák
hogy karám legyen
***
egyszerre sok tavasz jön
dörög az ég dörög a víz
a zuhogónál inni voltunk
s tükörképünkre lassan szállni
öregember alakú felhőt
tekintetünket eltakarni
öregasszony alakú felhőt
dörgött a víz az ég is dörgött
ahogyan ott egybe mosódtak
eltakart tekintettünkkel
beborult tükreinktől
az’ szomjasan eliramodtunk
kilencen kilenc irányba
***
hóküszöb
sötét van mint egy dobban
valaki veri az éjszakát
pattognak törnek dördülő
hóhullámba vesznek
még álmukban a fák
egy árva gömb
botladozik az égen
sziklás felhőkhöz csöndül
hangárnyéka
vékony testvérke-sírás
rezeg még oldalunkban
mélyen belőtt nyíl
mélyre evődött álom
***
ha van kilenc irány
az egyik visszatér
mester
ha van kilenc irány
áttör a
kukoricáson
ha van kilenc irány
azt nyolc
avatja bűnné
ha van kilenc irány
jut az egyik
sörét-esőbe
ha van kilenc irány
megértik-e
szarvasbeszédét
ha van kilenc irány
nincsenek
párhuzamos vétkek
ha van kilenc irány
a testvériség
búzaszem lesz
ha van kilenc irány
a búzaszemben
liszt világít
***
övé is átváltozásunk
az a kolinda neki is szól
homályos mézgába kövült
történetünk a mesteré is
hozzánk ő nem jöhet el
tizediknek nem jöhet el
első volt aki jött utánunk
regőlnénk is az ablakánál
de olyan a mi szabadságunk
hogy nincsen visszafelé-útja
s évgyűrűit már el nem rágjuk
mi csak egyszer vedlettünk át
talán ezért is emlegetnek
szétszórt népek roppant karámok
(1981)