Már semmi sem az,
ami volt.
Elvarázsolt tájon
járok én.
Ez itt az utca, a
tér, a bolt,
ez a fény a Duna
hűs vizén.
Itt élek, itt
vagyok még,
a kezem kavicsot
gyűjtöget.
Hajamat fújja az
esti szél,
súgja: valami
elveszett.
Nézem a tájat,
ismerem.
Ölelem még, s már
emlékezem.
A partról a
fűzfa int nekem.
Itt vagyok még –
de emlékezem.