Kávéházi kettes

A kávéházi csöndes homályban

Hol a szivarfüst halvány kékje leng

Áttűz a fény a függöny-szabta résen

S a halk beszéd között kiált a csend

Elzárva utcák dübörgő zajától

Kihallgatom a halk beszédeket

(szerelem, üzlet, s még mi minden)

Végre ! Megjöttél ! Add hát a kezed

És hallgassuk ketten itt a csendet,

A másnak szóló szót, a hangokat

Háttérzenéjét kettőnk együttesének

De szólj: mi bánt, halljam a hangodat,

Hogy túl hideg a kávé. És a sör

Túl meleg, s száraz a szendvics,

Hogy odakünn fullasztó a meleg,

Hogy éjszaka nagy vihar tombolt

És beázott a szomszéd lakása

És állítólag meghalt egy öreg.

Ülünk a csöndben, nézzük egymást,

Már nem halljuk a párbeszédeket

Az idő szalad, az élet nem áll meg

Csak nekem, ha fogom a kezed.