1930-1981
gáli józsef
gáli józsef
in memoriam
Gyakran gondolok rá…

mikor zimankós téli utcán
arcomba vág a szél,
ha fázom, ha meleg
szobára vágyom.
Ha packát hagy a tollam
a silány papíron,
ha aggódom...

Rá gondolok.

Bár ma már nem gond
a lakbér,
magam főzöm a feketét,
sapkám is akad
nem is egy...
nyűtt kabátra már
gombot nem varrok.

De ha félek...
még ma is
rá gondolok.

Néha, szinte hallom,
mint régen a
ködös pesti utcát róva,
mesét álmodva
mondja:
"...majd egyszer,
ha minden jó lesz…"

De nem lett
s kétlem, hogy
lesz-e,
derül-e még
egy békés hajnal
a Szabadsághegyre.
                                   K.I.

              
1981-ben halt meg, talán ötven éves lehetett, nem emlékszem, hogy valaha is téma lett volna a születés, minthogy halálról sem beszélt soha, pedig megjárta a halál kapuját százszor is, oda s vissza. Egyedül maradt a családból, félig vakon rokkant testtel és  halódó szívvel. Embertelen borzalmak szemtanúja volt, onnan szabadult csoda módján ahol milliók pusztultak el, és tizenkét évre rá, harcos hite újra halálos ítéletet hívott ki maga ellen, de gyűlölni mégsem tudott. Élni szeretett, úgy mint aki már ismerte a halált, és úgy szeretett, mint ahogy csak a gyűlöltek tudnak szeretni.
Huszonöt éve, 1981 március 5.-én
húnyt el Gáli József író, műforditó.
Kattints, a kép nagyitható.
Ez a szerény megemlékezés nem törekszik semmiféle teljességre, nem is lehet. Egy alkotó ember élete túl komplikált ahhoz, hogy ilyen körülmények között érdemében tárgyalni lehessen. A szerkesztő Gálira vonatkozó emlékei 1952 és 56 közötti rövid, de bensőséges, baráti viszonyra korlátozódnak.





.

A kabát

Hogy a helyiség nem csupán a felmosó vödör tárolására szolgált a néhai KIE szálló idején, hanem ténylegesen egy hálószoba volt, arról csak egy parányi erkély tanúskodott.  A méretét nézve még úgy is kétségesnek látszott. Hogy még is — nap, mint nap — egy egész dramaturgia-osztály rontotta benne a levegőt — mindenki bagózott, ha jól emlékszem —, az annak tudható be, hogy mindössze hatan voltunk. Ha valaki netalántán névsort olvasott volna — egy abszurd gondolat —, így hangzott volna: Galgóczi, Gáli, Glázer, Kaskötő, Kovács, Sípos. Keresztneve, mondanom se kell, senkinek se volt, vagy inkább nem volt használatos.
Egy asztal, meg nyolc szék. Miért nyolc? Néha két tanár is jött. Egyszerre. Gyárfás meg a Bacsó. Elvégre is, nem hiába hívták Színház és Filmművészeti Főiskolának. Gyárfás volt a színház, Bacsó meg a film. (álljon meg a menet... Gyárfás is többet ügyködött filmen, mint színházban) De az esetek többségében a nyolcadik a kabátoknak szolgált, - mivel, kérem tisztelettel, - fogas az nem volt.
Ha jól meggondolom, az évből nyugodt lelkiismerettel lehet számolni legalább öt kabátos hónapot. Tavaszi kabát, télikabát, átmeneti kabát, ballonkabát meg esőkabát. Jól hangzik, de ha valaki emlékszik még azokra az időkre, volt a kabát, meg a nem–kabát. Na persze, Galgóczit kivéve, neki volt ballon kabátja is, de hát ő volt a menő. A kiadott író, honoráriummal, meg minisztériumi ösztöndíjjal. A széken viszont jól megfértek együtt. Ha kor, minőség és használhatósági állapot szerint, 1–től 10–ig, skálán kellene osztályoznom, Galgóczi báránybéléses kabátja volt a 10, Gálié az 1. (kis jóindulattal). A kabát múltja homályba veszett, ki tudja, hol kezdte a pályafutását, az a gyanúm, hogy valamikor a háború előtt szolgált, mint átmeneti kabát egy jólszituált pesti polgár hátán. Gáli, az ismert gazdag fantáziájával, léptette elő télikabátnak. Színe? Valamiféle meghatározatlan változata a szürkének, fél–lábszárig érő, válla csapott,  hogy a szabás tette-e vagy a viselője volt slang, ma már azt nehéz megmondani. Fogyatékosságai közé tartozott a gombok krónikus hiánya. Ha most így időben visszaszámolok, ötvenhárom telén volt, mikor is a gombállomány drasztikusan megfogyatkozott. Értsd alatta, már csak egy volt. A két kabátszárny összetartásához viszont a magányos gomb, különös tekintettel arra, hogy combközépre esett, elégtelennek bizonyult. Azt még Jóska is belátta, de az ismételt terv, hogy felugrunk hozzánk, hogy majd Bohus mama felvarrja, valahogy sehogy sem jött össze. Oda se neki! — mondta, úgy hordja majd, mint a gogoli köpönyeget, azon se volt gomb.

Balla Margit: Gáli
A kopasznyakú

Ha kimondod azt a szót, hogy kakas, pontosan tudod, milyen állatot jelent, és isme­red a „kakas" szóhoz fűződő közhasználatú képzettársításokat is: jelent táplálékot különböző módon elkészítve, jelenti a falusi regge­leket, a napfelkeltét, jelenti fajának fenntartóját - költői képek tárgya, vérmes férfiak jelzője, föltétlenül eszedbe jut Spanyolország és Dél-Amerika, mulatságos emberi magatartások, lásd:  „kakaskodás" stb, de a  legtöbb  szónak  van  olyan jelentése  is, amelyről legalábbis azt hiszed, hogy csak a te személyi tulajdonod.

Paprikás csirke, hajnali harangszó, kakaskodás, kakasviadal, kiskakas, nagykakas, a kakas a szemétdombon is úr, kopasznyakú kakas... Ez az utolsó a tied. A kopasznyakú kakas fehér volt, sokáig úgy élt emlékezetedben, hogy hófehér - ma már megint tudod, hogy sárgáefehér volt, szürkés-piszkos  foltokkal.  Mégsem a fehérségéért különböztetted meg a többitől, hanem a nyaka   miatt. Vérvörös,   csupasz nyakáért, mert még nem láttál ilyet, érdekessége különlegessé tette, egyedülvalóvá. „Korallból van a nyaka" - mesélted magadnak. Talán éppen védtelen csupaszsága miatt hitted ilyennek. Módodban állt, hogy különlegessé is tedd, különös bánásmóddal el is különítetted a többitől. Te etetted, nagyanyád megbízásából, az összes baromfit, a közönségeseket is, a kopasznyakú ennek következtében baromfihoz nem illő módon kezdett viselkedni. Névre hallgatott, hívásra előjött, nyomodba szegődött - tehát olyan irányban domesztikálódott, ami egy levá­gásra és elfogyasztásra szánt állat esetében fölösleges fényűzés. Ez a kakas is - éppúgy, mint a többi - áldozati állat volt, amellyel a környékbeli parasztok Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének áldoztak gö­rög mintára - azaz apádnak fizettek így, természetben aszklépioszi szolgálataiért. Igaz, hogy a tyúkokat, csirkéket, kakasokat nem az isten ette meg, hanem csak papjai - így volt ez a mi esetünkben is.





Címszavak egy önéletrajzi lexikonból

ÁLOM: Ülsz valahol. Valahol istentelenül messze. Minden a legnagyobb rendben lenne - de mégis, valami nyugtalanít. Egyre jobban. Felállsz, keresel, végigtapogatod magad; szakállad nincs ... éhes sem vagy... de valami hiányzik. Leülsz újra. őrjítőén hiányzik valami. Hirtelen észreveszed: térdeden lyukas a nadrág. Kicsi szakadás, de ahogy bámulod, egyre foszlik, hihetetlenül gyorsan nő. Már kilátszik a csupasz térded, félelmetes, ahogy eléd villan. Se tű, se cérna sehol. A helyzet kétségbeejtő. Próbálod a kezeddel összefogni. Hiába, nem megy. Ekkor egyszer csak ott van egy nő. Leül melléd, ráteszi kezét a szakadásra, és az összeforr... Tű és cérna nélkül. Nyugalom tölt el. A nő szép, de ez nem fontos. A szakadás, a folytonossági hiány eltűnt, de már ez sem fontos... csak a nyugalom... s ez jó, nagyon jó. Jó. Felébredsz.

BÉKE: Hatalmas tenger. Hullámzó víz. 1936, Itália. Hatéves gyerek - úszol a hullámokon. Anyád melletted. Fölötted süt a nap. Madarak repülnek.   A hullámok   békések, nem haragosak. Visznek, emelnek, de egyre nagyobbak, egyre hatalmasabbra nőnek. A szádat is elérik már. Be-betakarnak. Már nem visznek, már dobálnak, hullámra hullám, hegyre hegy... de a nap süt. Fényes, forró. Jaj de jó is, ha eltakar a víz, még akkor is, ha sós, ha keserű. Egyre keserűbb. Már nem is jó. Sziklák közé csap. Szűk öbölben vergődsz. Kiáltasz: Segítség!... Segítség! Anyád is veled kiált, de a parton nem értik ezt a nyelvet. A víz tajtékzik, az ég felhőtlen. Miért van vihar, ha nincs? Valaki beugrik, és kiránt, lilára dagadt, összevissza vert karodnál fogva. Anyádat is kihúzzák. A parton föléd hajolnak. Nincs dagály, miért csapkodnak mégis a hullámok? Azután megnyugszol, hiszen   kék, derűs az ég. Valaki megszólal:   elfelejtették   kitenni   a   táblát. „Reggel 9-től itt fürdeni hatóságilag tilos. A tengeren a haditengerészet tengeralattjáró egységei gyakorlatoznak."

CIRKUSZ: Régen bevált népszórakoztatási intézmény. Állítólag kenyérrel együtt kitűnő kormányzási eszköz. Néha kenyér helyett is beválik, Rendkívüli esetekben az intézmény tagjainak is szórakoztatást nyújt -mármint az ember-tagoknak. Az állat-tagoknak kevésbé. A béke utáni háborút követő békében egy csapat gyerekkel: németekkel, lengyelekkel, zsidókkal csavarogsz egy meglehetősen romos német városkában. Kilőtt teherautók épségben maradt ponyvája + egy középtermetű faoszlop, gerenda + egy lebombázott színház alagsora + az alagsorban  található szinházi    kellékek,    ruhák, smink szerek, + egy nagy adag gyermekfantázia, játszási kedv + éhség = CIRKUSZ. És járjátok a környező falvakat. Először játékból   azután gyümölcsért, tejért, nagy ritkán húsért, esetleg kenyérért. Cirkuszért és kenyérért.