KUTYAVILÁG 

A kerítés már két méter magas.
Naponta toldozgatjuk, és minden lyukat
befoltozunk, amit kedvenc kutyánk
szorgalmas, lázadó munkája készít,
mióta friss szukák hívogató szagával
kúszik be hozzánk a tavaszi szél.
Nincs nyugalom, szőr-bőr szakad,
inak feszülnek és minden hiába,
ő minden éjjel újra megszökik.
A kerítés alját gyakran kiássa,
a dróthálót kitépi, vagy, ha úgy adódik,
átmászik rajta. Mászik? Átrepül.
Oly égető a vágy, hogy nincsen póráz,
nincs semmi fal, mi visszatartaná.
Bizony, tudom, a feromonok láza
fellobban, ha a tavasz ránk köszönt!
Hogy is lehetne haragudni rá?