versek

szerkesztö: kamarás klára

németh tibor

Háborgó ég alatt

Kirajzott vasmadarak

szálltak az égen,

süvöltő terhüktől

ragyás sebekre szakadt a föld.

Félelemre mosott arcokat,

bújó hangyák világát

idézte a déli alkonyat.

kárpáti tibor

Egyszerűség

Jó tölgyfából ácsolt házam

Közepében ég a tűz

Forralt borom, hangapipám

Minden gondot messze űz

Nincsen gondom, nincsen vágyam

Öreg vagyok már nagyon

Hóviharral ajtót zörget?

Mosolygok csak a fagyon

lelkes miklós

KANADAI ERDŐK

Kaskötő Istvánnak

Milyen lehet a kanadai erdő?

A magyarnál, úgy gondolom, sötétebb.

Benne fenyegetőbb a végtelenség,

s felette fényteltebb a csillagének?

bittner jános

ÖSVÉNYEK

Húsz perce járom a kihalt vidéket.

Kopár, kemény lett minden, mint a kő.

A mélyben lassan örvénylik az élet,

agyamban hullámzik a téridő.

kisszőlősi szánthó lóránt

Klio

Mikor, ki tette, miért és hogyan?

Tanulni történelmet kellene,

hisz az az élet nagy magisztere.

Ám az ember oly sokszor gondban van:

botár attila

SZARVASOK CSILLAGÁNÁL

lehullt agancsaink nyomán

kereste hangunkat a mester

mi meg élést kerestünk

napok óta zúzmarás ködben

kemény jános

Pannon dal

Pannoni dombok lágy hullámai által e "parton"

nem lehetek kivetett, mert ez a föld a Hazám!

Ringani szárazakon meg vízben, békeidőben

itt tudok én igazán, bármi nagy Úr, ami vonz.

millei ilona

Emlékeztető

Már nem tudom, milyen volt.

Rend volt, béke, és tombolt a nyár,

zöld ragyogott a kéklő ég alatt,

szőke haját fonta a céda határ.

kamarás klára

KUTYAVILÁG

A kerítés már két méter magas.

Naponta toldozgatjuk, és minden lyukat

befoltozunk, amit kedvenc kutyánk

szorgalmas, lázadó munkája készít,

mióta friss szukák hívogató szagával

kúszik be hozzánk a tavaszi szél.

nagy jános

Monológ

baranyi ferenc

KIFOSZTVA

Elvették tőlem a Himnuszt,

csak mert elénekelték.

Torkukkal beszennyezték.

Elvették magyarságomat,

mert maguk magyarnak mondták.

S ha ők a magyarok:

testvérebb a török, meg az osztrák.

uhrman iván

KUTYAHALÁL

Alma, Csutak, Picur, Athos, Tündi,

Mici és társaik emlékének

Hisz megtanultuk régen már a leckét

(megérnünk hozzá volt idő elég):

az ember végül fel kell adja testét,

s belőlünk sem marad majd ott egyéb,

csupán egy összegörbedt csonthalom,

mit nem tart össze már, csak fájdalom;

s elfedni (mert alulmaradni szégyen!)

bennünket el sem rejt majd holmi szőr

a végső indiszkréció elől

bronzos-vöröslőn vagy koromsötéten.

puskás györgy

Szélben

Öreg odvas törzsek hangja

Tekergi nyekeregve végig a hegyet

Farkas ordítja bánatát a hold felé

Hangja mint az eszelősé reszket

efraim staub

Kávéházi kettes

A kávéházi csöndes homályban

Hol a szivarfüst halvány kékje leng

Áttűz a fény a függöny-szabta résen

S a halk beszéd között kiált a csend

markovich vanda

Várakozás

Mielőtt hozzád elindulok

Már semmi sem az, ami volt.

Elvarázsolt tájon járok én.

Ez itt az utca, a tér, a bolt,

ez a fény a Duna hűs vizén

jeney andrás

MODERN BALLADA

Titkon könnye kicsordul: máról holnapra élek;

Átkot mégse kiált, hangtalan sír a szegény.

Ablakról jeget olvaszt, lázlehelet a lélek,

Fázósan kucorog nincstelen sors-szekerén.

g.ferenczy hanna

HÁRMAS - HATÁR HEGY

Fenyvesek szűzi csendjében jártunk

csak lépdeltünk a friss, fagyott havon

madár rebbent, zúzmara hullott

és megcsillant a hajadon.

egry artúr

Procedúra

(1)

öltsd fel a holló fekete leplet

vedd hát a gyász tompa színét

elvesztegettél megint egy percet

forgassd hát szádban az ima ízét

kerekes lászló

Se színe, se árnyéka

Hegy romjain bukdácsol a fény

ködben úszva, mint holmi remény

Se gyásza, se játéka

Se színe, se árnyéka

szabolcs piroska

Orákulum

Felszántom életed ugarát ha kéred, ha nem -

fogom az ekevasat, beléd vájom lényem.

A barázdába vetem gondolatom, lélegzésem.

erdei éva

Nyári álom

Mintha éltem volna már abban

a házban. Az asztalon néhány

szál pipacs hajlik az elmúlásra.

Sötét az éj, de sötétebb fényével

a nap, mi csak másnak nyújt

vigaszt, én időtlen vigaszra várok.

végh sándor

Kezdet

Puha tüllök lengnek előttem,

melyen át a nap piciny tűcskéi

belém szurkálják alakodat.

Tétova nyújtózás, fejreállt világ,

foltok, vakító csillogás.

Szoboszlay Éva: Kicsiny öböl.

Szoboszlay Éva: Virág csendélet 2.

Szoboszlay Éva: Szüretkor.

A visszatérő pont

Topogó lépteim helyben halnak el,

életem vége csendszoborra lel.

Van vágy, bú és folytatás:

visszatérő pont az alkotás.

Fuchs Éva

Hegymenet

Árnyak takarnak, takarják arcom

elől a fényt sugárzó napmeleget,

s fejem rút felhők tetejére hajtom.

Rettegek és remegek a rendben,

rémeket ír az égre álmom is;

csak ír, csak ír azért is rendületlen,

s a csend mozaikjait rendezgetem.

Apró neszek csigáznak lomhamód

a halálig - szolgád suttog s szeret...

Dobrosi Andrea

látod, telnek az évek, de mintha az idők kezdete óta egymásban élnénk, csodás életeink párhuzamos átszállóhelyei között, az alkonyati égboltra boruló csillagok között, most fogom kezed, bennünk hallgat a csend,

Emlékezés

Volt, hogy november elei délutánon,

Mikor a nap ragyogott az őszi tájon,

Felszedtük a diót, eresz alatt hevert,

Gurult, zörgött, koppant,

vele a zsák megtelt.

Eljöttek aztán a hideg éjjelek,

Hozták a szelek a havat, a telet.

Diótöréssel teltek délutánok.

Hogy süthessünk,

mint anyáink, kalácsot.

fetykó judit

varga ibolya

ÖT PERC A VÁROSBAN

Leparkolunk, s amíg megvárlak,

mondod, nézzem meg azt az áruházat.

A kirakatig jutottam el.

„A téma az utcán hever”

mondom: hever az utcán, a Téma.

füpöp katha

pózolva

- losangelnek

tán mindenkinek van egy madara

mi nászát üli a halott avaron

rőt tollakkal ékeskedve

pózol egyre

párt keresve

kamarás klára: kamaras@kalaka.com